Új szövetségi kapitány

Csak a szépre emlékezem!
[2009.01.25.]

Edzőbá.„Csak a szépre emlékezem” szól az ismerős sláger refrénje. Nos leginkább én is ezt teszem most a búcsú okán. Persze edzőként nem csak szép dolgok történnek az emberrel, de ez is ehhez a csodás szakmához tartozik és szerintem ez rendben van így. Tény, hogy közel kilenc évet dolgozhattam az UTE edzőjeként és ez nem sok embernek adatik, adatott meg életében. Ezért is büszke vagyok a magam mögött hagyott lila időszakra. A magyar sport egyik legpatinásabb klubjában eltöltött éveimben igyekezetem a legjobb tudásom szerint dolgozni mindig, akár ifi-, akár felnőtt másod-, akár vezetőedző volt a beosztásom. Több kiváló kollégával és számos tehetséges pólóssal dolgozhattam együtt és tanulhattam tőlük, általuk nagyon sokat, és juthattam el oda 38 évesen, hogy a női válogatott szövetségi kapitányi posztjára megválasztottak.

Készítettem egy amolyan leletárfélét, mire is lehetek a legbüszkébb az elmúlt évekből. Elsősorban arra, hogy munkámmal megbecsülést vívhattam ki az egyesületem vezetőinél és a játékosaim körében, aminek sok-sok jelét érezhettem a mögöttem hagyott időszakban. Meg tudtam azt valósítani, hogy a csapataim zömét az élvonalban, az UTE színeiben nevelkedett pólósok alkották túlnyomórészt. Ez ritkaság ezen a szinten. Négy ízben hódítottuk el a Komjádi kupát, két Magyar kupa bronzérem és egy Alpok-Adria diadal született az irányításom során. Háromszor vezettem ki a lilákat az európai kupaporondra és szerepeltünk ott több-kevesebb sikerrel. Öt játékos került be a kezem alól a világ legjobb válogatottjának keretébe az elmúlt években, akik közül négy nálam lett első osztályú pólós is. Közülük már van, aki Olimpiai bajnok és remélem, számuk gyarapodik majd. A 2007-es junior Világbajnokságra öt játékost adhattam a válogatottnak, amelyik aranyérmes lett, de a korábbi évek éremszerzéseihez is több játékosom járult hozzá az aktuális utánpótlás nemzeti csapatokban.
Szintén örülök annak, hogy más csapatokból is sikerült rengeteg tehetséges srácot idehoznom nagyon fiatalon, vagy már érettebb játékosként, akik miután hosszú évek óta itt pólóznak már, igazolják a döntésemet és azt is, nem bánják, hogy elfogadták az invitálásomat. Szinte minden csapatomat az összetételtől függetlenül remek csapatszellem jellemezte, amire külön büszke vagyok, mert ez is sok munka eredménye.
Feltétlenül kiemelném a 2006 nyara óta eltelt két és fél évet, amelyik a legjobban közel áll a szívemhez. Ebben az időszakban sikerült a legjobban kialakítanom azt szakmailag és morálisan is, amit szerettem volna. Ehhez olyan játékosok kellettek, akik megértették és elfogadták, mit szeretnék és közben remekül összetartottak csapatként is. Ezt az elmúlt időszak töretlen fejlődése és eredményei is bizonyítják és remélem, olyan alapot teremtettünk mindnyájan ezzel a munkával, amire a következőkben a szerepemet átvevő kollégák építhetnek egy nagy csapatot.

Ezek mind olyan eredmények, amire már azt mondhatja az ember: megérte dolgozni! Még akkor is, ha tisztában vagyok vele, én is követtem el hibákat, hiszen senki sem tökéletes.

A fentiek nem jöhettek volna létre, ha nem támogatnak többen ezekben az években. Külön köszönet a bizalomért és a lehetőségekért Sági Gábornak és Őze Istvánnak, akik lehetővé tették, hogy ennyi ideig itt dolgozhattam, és a felsorolt eredményeket elérhettem, elérhettük. Kívánom nekik, hogy az oly régóta dédelgetett terv, a saját uszoda valóra váljon, mert megérdemelné a klub és az érintett szakosztályok egyaránt.
Szintén köszönet jár a csapatot támogatóknak is, hiszen a háttér legalább olyan fontos, mint a parton, vízben végzett munka. A teljesség igény nélkül elsősorban Dr. Kapolyi Lászlónak és Drávucz Ottiliának szeretném hálámat kifejezni ezért. De természetesen másoknak is, akik segítették a szakosztályunk biztos hátterét megteremteni.

És végül, de nem utolsósorban minden pólósomnak is köszönöm az elmúlt éveket, mert a mondás igaz és én hangoztattam is sokszor miszerint „a játékos csinálja az edzőt”. Ennek szellemében köszönöm mindegyikük munkáját, mert ebből fejlődhettem a legtöbbet és juthattam edzőként erre a szintre, hogy ilyen fiatalon a női nemzeti együttest vezethetem a továbbiakban.

„Csak a szépre emlékezem”. Remélem, mindenki így van vele, mert búcsúzni is csak szépen szabad és mindig nehéz is egyben.
Én szeretettel gondolok vissza az itt eltöltött évekre, örülök, hogy itt dolgozhattam, és sok sikert kívánok mind a csapatomnak, mind a klubomnak a továbbiakban is. Hajrá Lilák!!!

Petrovics Mátyás
Meg kell említeni, hogy Sági Gábor az MVLSZ elnökségének tagja lett.